Hírek

Március 15-i műsor egy szereplő szemével

Részletek: Közzétéve: 2013. április 15. hétfő, 06:18; Írta: Petrus Tamás

A 2013-as március 15-i előadás előkészületeiről szeretnék írni az iskola diákjainak és pedagógusainak.
A 6.d osztály szereplői úgy tudták meg, hogy szerepelni fognak, hogy egy szép napon eljött hozzánk a volt osztályfőnökünk, Ádámné Balog Erika néni, a mostani osztályfőnökünk, Varga Zoltánné Erzsike nénivel.

Megkaptuk a szövegeket, karakterleírásokat és megbeszéltük, hogy mikor lesznek a próbák. Nos, úgy gondolom, hogy mindenki nagyon komolyan vette ezt a feladatot. Egytől-egyig mindannyian ott voltunk a próbákon, a lányok még táncoltak, énekeltek és csatlakoztak hozzánk furulyások és néptáncosok is. A próbákat az osztálytermekben kezdtük, eleinte ülve, majd állva, aztán áttáncoltunk a táncterembe, onnan a tornaterembe. És itt kezdődött a móka, mert a tornaterem nagy, mi meg kicsik vagyunk, ergo a hangunk csak akkor hallatszott, ha hangosak voltunk.
A következő fázis az volt, hogy hoztuk a paravánokat, díszleteket és a jelmezeket. Aztán, a főpróba ugyanúgy telt, mint az előzők, csak teljes ruhában, teljesen elkészült díszletben.
A fellépés napján, mit ne mondjak, elég korán keltünk, mert hétre már ott kellett lennünk. Mindenki felöltözött, a lányok egymás haját fonogatták - igazgatták, szóval már az utolsó simításokat végeztük. A tornaterem megtelt, mi pedig készen álltunk a színdarab előadására. Az első percekben mindenkin lehetett látni az izgatottságot, ám ez hamar elillant, mert mindenki rájött, hogy a sok próba megérte a fáradságot. Amikor a végén felcsendült a Magyarország című dal, minden szereplő fellélegzett és éreztük, hogy minden rendben van, az első előadáson túl vagyunk, és még élveztük is az eleinte feszült perceket, a várakozást a paraván mögött, a mikrofonba beszélést és az egész darabot. A második előadás szinte elrepült, és amikor megköszöntük a gratulációkat, egymás szavába vágva magyaráztunk arról, hogy ki-ki hogy élte meg a fellépést.
Most, hogy túl vagyunk rajta, megnyugodtam, de egy kicsit hiányzik, hogy amikor belépünk a táncterembe, ránk ugrik az összes, pici elsős lány, vagy a sok nevetés, ami a próbákon volt, ha valaki rossz fele ment, elrontott valamit.
Üzenjük a negyedikeseknek, elsősöknek, hogy sokszor megyünk egyéb okokból az Iskola utcára és szívesen találkozunk velük, akár egy percre is. Pár hét alatt összeszoktunk, megkedveltük egymást és szerintem ez nagyon jó!
Végül megköszönjük, hogy részt vehettünk ebben a csodálatos és összetett darabban.

Hodik Lilla 6.d

Mónusné Ruszin Anna fotóit a következő címen tekinthetitek meg:

https://picasaweb.google.com/110478811851274645012/2013Aprilis7?authkey=Gv1sRgCIrdgY3p1PWd2AE