Hírek

Hajdúnánási gyerekek a fővárosban

Részletek: Közzétéve: 2016. máj. 09. hétfő, 21:39

2016. április 14-e Hajdúnánás, 4 óra 25 perc. Hatalmas tömeg várakozik a hajdúnánási vasútállomáson. A tömeg halkan duruzsol s közelebbről a következők hallhatók: Itt van a diákigazolvány? Hány órakor ébredtél? Tudtál aludni az izgalmaktól? Ugye kevés chips, kevés kóla! Inkább szendvics! Névsorolvasás! Érezzétek jól magatokat! Vigyázz magadra kisfiam! Figyelj oda! Nos, hát ennyi izgalom és egyeztetés után elindult a Bocskai iskola 65 tanulója 6 felnőtt kíséretében (Fekete Andrea, Husztiné Dézsi Irén, Papp Anita, Póser Tiborné, Szabó Sándorné pedagógusok és Junácski Zoltánné szülő) az ország fővárosába.

A több órás vonatozás után a Millennium Utazási Iroda idegenvezetésével megtekintettük Budapest nevezetességeit a teljesség igénye nélkül. A gyönyörű panorámás turistabuszból elsőként a Városliget szépségeivel és híres épületeivel azok történelmével ismerkedhettünk meg. Még föl sem ocsúdhattunk, máris siettünk a Nemzeti Múzeumba. Várt ránk a Magyar Koronázási Palást, a régészeti és történelmi kiállítás, s a tudós magyarok társaságában megtudtuk, hogy a kisgömböcnek lehet más jelentése is. Persze a leggyakrabban elhangzó kérdéseket megállapításokat előre borítékolhattuk volna: Ez igazi? Ez az eredeti? Mennyi arany van itt? Nézzétek, de király! Ezt én is elfogadnám! Erről tanultunk! A tankönyvben is benne van! A tárlatlátogatás vége felé szintén ismerős gondolatok röpködtek: Sok terem van még hátra? Ide le lehet ülni? Mikor ebédelünk? Kora délután újabb izgalmak előtt álltunk. Esik, vagy nem esik? Nem esett! Így a dunai hajózásunk során zavartalan kilátással szemlélhettük az ENSZ által világörökséggé nyilvánított Duna-parti látképet. Már a hajókikötőhöz vezető rövid séta is tele volt látnivalókkal, például az Ürgeöntő, a Kiskirálylány, a kutyával játszó lány szobra. Hajóutunk végére már tudtuk Budapest hídjait, köszönhetően idegenvezetőnk interaktív előadásának. S végül a Budai vár. A látvány lélegzetelállítóan szép volt, főleg a Halászbástyára vezető 140 lépcsőfok után. A Mátyás templom, a budai történelmi polgárházak mellett sétálva döbbentünk rá, hogy mi mindent nem láttunk még. A kirándulás végére is maradtak még sarkalatos kérdések és megállapítások: Nézd, ez milyen kocsi? Tessék megnézni mit vettem! Tényleg ennyibe került? Mindenki megvan? „Népszámlálás”! Mindenki volt a mosdóban? Van innivalótok? Azt a múzeumi prospektust tessék hazavinni! Hogyan éreztétek magatokat? S végül a vonaton: Csendesebben!…..
Elmondhatjuk, hogy teljesen elfáradva, de élményekben gazdagon tértünk haza. A tankönyv lapjai életre keltek, az olvasmány valóssággá vált, s a tapasztalat útján szerzett ismeret belső értékké vált.

Hajdúnánás 2014. 04. 18.

Szabó Sándorné,
pedagógus