Tarisznyamesék

  • Nyomtatás

Tarisznyamesék címmel 5 napos hagyományőrző, értékteremtő, múltidéző, EFOP pályázat keretében megvalósuló tábor zajlott június 28 - július 2-ig az Aranyszalma Alkotóházban – stílusosan és korhűen.

A tábor célja olyan „Mesevilág” megteremtése volt, ahol a résztvevő 3-4. osztályos gyerekek nemcsak a mese világával, hanem annak szereplőivel és kellékeivel – azaz a népi kézművesség elemeivel – is megismerkednek. Ebben a folyamatban a 2 vezető tanító néni – Fekete Andrea és Papp Anita – mellett számos ügyes segítőik is voltak, népi iparművész kézműves mesterek, néprajzkutató, mesemondó.

Első nap reggelén a  gyülekezés, papírok rendezése, adminisztráció után a táborozók köszöntése történt. Közösen szabályokat és házirendet beszéltünk meg, majd a gyerekek megkapták az ajándékokat (sapka, füzet, színes ceruzák, tisztasági csomag). Reggeli torna után következett a reggeli, majd labdás ismerkedés után az első mesével ismerkedtünk meg, címe: A rest leány

A meghallgatott mese után csoportokban készültek a mese előadására, eljátszására agy lerajzolására, miután készen lettek, meghallgatták egymást.

Ebéd után a csendes pihenőben következett a 2. mese: Szegény leány, szegény legény, gazdag legény címmel. Itt ugyanúgy megbeszéltük a mese fordulatait, tisztáztuk az idegen szavakat.

Délután barátság karkötőket fontak 2 féle technikával: körmönfonással és 5-ös fonással, karkötőket nemezeltek, majd batikolással – kötözéses technikával kendőket készítettek.

 

A 2. nap a „Mesék testvérekről és barátokról” téma köré csoportosult.

Reggeli torna után Farokfogót játszottunk, majd reggeliztünk. Harangozó Imre néprajzkutató  tanár, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke Újkígyósról volt a vendégünk. Ő az elmúlt közel négy évtizedben bejárta szinte az egész magyar nyelvterületet. Sok gyűjtőúton vett részt Erdélyben, Moldvában és a Bánátban, de a Zoboralján és a palócok körében és az alföldi pásztorok világában is. Kutató, feltáró és gyűjtőmunkájának java részét teszi ki az itt élő nemzetrészek, töredékek megismerése, megismertetése. Nagy kitartással gyűjti azokat a tárgyi és szellemi kincseinket, amelyek máskülönben az enyészet sorsára jutnának. Több mint két tucatnyi kötet szerzője, szerkesztője. Sok tudományos és ismeretterjesztő publikáció megírója, kiállítás megrendezője, televíziós, rádiós produkciók néprajzi szakértője és gyakori megszólalója. Előadásain nagy felkészültséggel, ugyanakkor szenvedélyesen beszél nemzeti kincseinkről, legyen az építészet, hitvilág képzőművészet, népi vallásosság, népviselet, népzene, vagy maga a nyelv.

A fehér ló fiáról mesélt nekünk. Közben Dobosné Hajdú Anikó hímző népi iparművész a különböző tájak hímzéseit mutatta be, majd a   drukkolást tanultuk meg tőle, amivel előrajzolhatjuk a hímzés mintáját az anyagunkra. Kökényesi Gergő is vendégünk volt, aki a saját készítésű karikás ostorát mutatta be nekünk- csergetéssel illusztrálva.

Ebéd után a csendes pihenőben Harangozó Imre a Szent László király legendájáról mesélt. 

Délután Szeitz Ágnes viseletkészítő népi iparművész hozott nekünk olyan ruhadarabokat, amiket fel is próbálhattunk. Mindeközben pólókat is festettünk, fontunk, nemezeltünk.

3. mesés napunk címe: „ Mesék furfangos és okos emberekről” volt.

Délelőtt a játéké és a táncé volt a főszerep. Patalenszkiné Makkai Andrea és Márton Attila furfangos, vicces és okos ügyességi, fogó- és körjátékokat tanított nekünk, majd táncoltunk és énekeltünk majdnem délig.

Ebéd után Petrovics Nikoletta volt a vendégünk, aki Balmazújvárosból érkezett és szövő Népi iparművész. Vele fontunk, szőttünk mindenféle gyönyörűségeket színes fonalakból- karkötőt, kulcstartót, szemüvegtartót, faliszőnyeget, kutyapárnát, póni-pántlikát … ki mit tudott, de aki nem tudta befejezni, hazavitte és otthon folytathatta.

4. nap Nyíregyházára kirándultunk autóbusszal. Délelőtt a Vadasparkban megnéztük mind a majd’ 450 féle állatot, aztán  elsétáltunk egy közeli játszótérre, ahol levezethettük felesleges energiáinkat. Ebéd után a Sóstói Múzeumfaluban csodáltuk meg a népi- építészet és tárgyemlékeinek csodáit, majd rongyszőnyeget szőttünk Ildikó néni segítségével, aki a múzeumfalu munkatársa. Ezután a helyi Szatócs boltban vásároltunk ezt-azt, majd a maradék pénzünkből fagyit vagy jégkását vettünk. Öröm volt a kirándulás, hisz' remek volt az idő, a helyszínek és nem utolsó sorban a gyerekcsapat is- fegyelmezetten, érdeklődően jártuk le a lábunkat az összesen 8,1 km-es távon ( 12 293 lépéssel!)

Minden jó, ha jó a vége… Tarisznyamesék táborunk utolsó napján selyem illatzsákot festettünk, amit levendulával töltöttünk meg. Befejeztük az elkezdett dolgainkat- szövéseket, fonásokat, körmöcskéket. Elkészült alkotásainkból kiállítást rendeztünk, ahol mindenki megmutatta, miket készített és mi tetszett legjobban. Meséltünk is: Minden jó, ha jó a vége címmel, a csendes pihenőben+ 2 mesét olvastunk. Jó csapat voltunk, tele érdeklődő és alkotni vágyó ügyes kisgyerekkel! Öröm volt velük ez a hét! S hogy nekik mi volt jó? Hát, ők ezt írták nekünk: a sok játék, mese, kézműveskedés, a jó közösség, az új és régi barátok, a kirándulás, a vendégek… egyszóval MINDEN! Itt a vége, fuss el véle!

Fekete Andrea