Hídépítés határon innen és túl
- Részletek
- Közzétéve: 2021. október 15. péntek, 13:01
- Írta: Fekete Andrea
- Találatok: 842
„Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé,
S elindulhatunk egymás felé!
Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el,
Míg magyar szóra magyar szó felel!”
Irodalmunk egyik legnagyobb óriásával zárult az az est szeptember 28-án, melyen az emlékezésé volt a főszerep.
10 éve már annak, hogy elindult egy út, egy határainkon átívelő képzeletbeli hídon, mely a város önkénteseit az Érmelléki Református Egyházkerület partium-beli településeivel köti össze, mely mára már igazi felebaráti szeretetté nőtte ki magát.
Csillikné Szólláth Julianna, a Bocskai iskola pedagógusa álmodta meg közös összefogással és együtt-gondolkodással azt a programot, mely a Hídépítés határainkon innen és túl elnevezést kapta.
A többszörösen összetett és egymáshoz is szorosan illeszkedő programok legkiterjedtebb eleme és része az úgynevezett „Szórványprogram”. Városunk pedagógusai, családtagjaik, az óvodák, iskolák, dolgozói, tanulói havonta 1 alkalommal útra keltek a határainkon túl lévő Romániában található Érmelléki települések egyikébe, ahol olyan foglalkozásokat tartottak az ott élő gyermekeknek, melyek magyarságtudatukat erősítették: történelmünk, hagyományaink, ünnepeink, irodalmunk- verseink, meséink, játékaink, népdalaink szerepeltek tanmeneteikben egy-egy kézműves foglalkozással kiegészítve.
Poklostelek, Jankafalva, Nagyvárad-Les, Nagyszántó és Bihardiószeg voltak a kezdeti – 10 évvel ezelőtti állomások, melyekhez a későbbiekben más települések is kapcsolódtak, köztük Szentjobb és Csokaly.
A cél nem volt kicsi: megismertetni kultúránkat, nyelvünket, nemzetünket úgy, ahogyan azt ezeken a vidékeken már nem kapják meg a gyerekek sem otthon, sem a közoktatás színterein.
A szervezésben, a lebonyolításban a kezdetektől ott álltak a megvalósítók mellett a fő segítők, Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Szólláth Tibor városunk polgármestere, Tóth Imre a Bocskai István Általános Iskola igazgatója - , de természetesen folytathatnánk a sort a lelkészek és segítőik neveivel, akik a kinti gyerekek összefogásában, a szervezésben, valamint a programok összeállításában rendszeresen szorgoskodtak – és természetesen a helyi pedagógusokkal, akik szabad idejükben a kiutazások előtt összeállították a foglalkozások vázlatait képanyagokkal, szemléltetésekkel, kézműves anyagokkal.
Minden tanévet „Barátságnappal” zártak, mely több száz felnőttet, gyermeket mozgósított, hiszen ilyenkor találkoztak egymással az egyes települések résztvevői. Ilyen alkalmakkor a találkozások mellett a helyi értékekkel, nevezetességekkel is megismerkedhettek a résztvevők.
2011 óta a rengeteg utazás mellett majdnem ugyanennyi felejthetetlen élmény, számtalan életre szóló barátság is született, melyekre a 10 éves születésnapi rendezvényen emlékeztek a köszönetnyilvánítások mellett, melyet egy emléklap formájában minden résztvevő haza is vihetett.
10 év egy ember életében is jubileum – pláne ha azt a 10 évet a szeretet érzése vezérelte. A szereteté, mely lehet bibliai eredetű, lehet szívből jövő – lehet a „mára már kihalt” közhellyel jelzett, ám mégis ugyanazt jelentő: az érdek nélküli, önzetlen, belülről jövő jótett, mely az „adni jó, a legjobb a világon” érzéssé növi ki magát. A programban résztvevő felnőttek és gyermekek tudják ezt, bennük van, de ez a 10 év még inkább erősítette bennük ezt az érzést – s közös elhatározásuk tovább folytatni ezt az utat, mindaddig „míg magyar szóra magyar szó felel…”.
Az ünnepi estet megható „Versvándor” koronázta meg- „…lélek vagyok, élni szeretnék!” címmel Radnóti Miklós életének utolsó 6 hónapjának krónikáját adta elő Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, Radnóti-díjas versmondó.
Fekete Andrea