Diákokkal a karszton

Részletek: Közzétéve: 2012. október 07. vasárnap, 20:28; Írta: Fábián Andrea; Találatok: 2965

Október 6-án, szombaton, iskolánk diákönkormányzatának szervezésében egy sikeres kiránduláson vehettünk részt. Programunk legfőbb célja az Aggteleki-karszt védett természeti értékeinek és a táj kulturális örökségének megismerése, valamint a szabadidő hasznos és tartalmas eltöltése, iskolánk diákközösségének formálása volt.
Hajnali 6 órakor indultunk útnak népes kis csapatunkkal, 51 diákkal, 5 felnőtt kísérővel. Kicsit csípős volt még az idő, de éreztük, hogy hamarosan lekerülhet rólunk a sok kabát, pulóver, hisz látszott, gyönyörű tiszta az égbolt.

A programunk szerint Jósvafőre mentünk először, ahol már várt ránk a Jósva Erdei Iskola Bázishely munkatársa, Berecz Béla, aki által egy emlékezetes falusi túrán vehettünk részt.
Először a Hucul Lovasbázist tekinthettük meg, megtudhattuk, honnan származnak ezek a lovak, milyen jellegzetességeik vannak, mióta élnek hazánkban. Külön élmény volt, hogy kiderült, az egyik lovacska apja egy tanítványunk szüleinél volt évekig, a kiírásból, névből rögtön beazonosította. Lám, ilyen kicsi a világ!
Amikor e nemes állatokkal már mindenki eleget foglalkozott, a túravezetőnk felvitt minket egy különleges kilátóhoz, ami nem volt más, mint egy régi, kopjafás temető teteje. Nagyon meredeken mentünk fel, és mindenkinek az volt az első gondolata, hogy megy ide fel egy idős néni, de megtudtuk, hogy az ottani embereknek ez teljesen természetes, ezeket az utakat szokták meg egész életükben, ők nem kapkodnak úgy a levegő után, mint mi. Odafent csodálatos kilátás nyílt a tájra, a kis falura, a völgyre. Rögtönzött földrajzórát tartott nekünk Béla bácsi, itt a valóságban láthattuk, milyen a fennsík, hogy néz ki a völgy, merre van Szlovákia, a völgyben hogy szegélyezik a fák, bokrok a Jósva-patak medrét. Megtudtuk, hány évig képes épségben megmaradni egy tölgyfából készült kopjafa, és mennyi ideig bírja egy betonból készült sírhely. Visszafelé menet betértünk a kedvünkért kinyitott régi református templomba. Régen ülhetett ennyi ember a kis templom padsoraiban! Itt is sok érdekességet tudhattunk meg a falu és a környékbeli emberek múltjáról, mindennapjairól. Diákjaink végig érdeklődve, nagy figyelemmel, aktívan bekapcsolódva vettek részt a beszélgetésben.
A programunk következő része az ?Ember a karszton? elnevezést kapta.
Megérkezve a falu tájházába, 5 csoportot alakítottunk. A csoportok körforgásban a következő foglalkozásokon vettek részt:
?   Hagyományos krumplilángos sütés
?   Kocsizás a faluban
?   Élő falusi parasztporta megtekintése
?   A Fürkész-ösvényen a Jósva-hidak megállóhelyének kipróbálása
?   Tájház megismerése
Valamennyien nagyon élveztük ezeket a programokat. Hajtottunk kacsákat, libákat, függőhídon másztunk, egyedül nyújtottuk ki a lángosunkat, elrévedeztünk a tájházban a múltról, az egykor élt emberek mindennapjairól és körbeszekereztük a festőien szép kicsiny falut.
Ennek a programnak a végeztével csatlakozott hozzánk egy kedves hölgy, Anett, aki viszont Aggtelekre kalauzolt bennünket, ahol a Baradla-barlang és cseppköveinek szépségével, titkaival ismertetett meg bennünket. Azt sem tudtuk, merre nézzünk, a szemünk alig bírt betelni a látvánnyal! Még denevéreket is volt szerencsénk látni, sőt le is fényképeztünk egy szelídebbet, aki moccanni sem mert a falon!
A gyönyörű cseppkövektől elbúcsúzva a barlang bejáratánál lévő parkolóban még vásárolgathatott, akinek kedve és elkölteni való pénze volt, majd este 6 órakor visszaindultunk a mi kedves, alföldi városkánkba.
Természetesen kirándulásunk végén most sem maradhatott el az utóbbi években hagyománnyá vált játék. Az egész nap látottak, hallottak és tanultak alapján összeállított kérdésekből egy feladatsort kellett megoldaniuk a csapatoknak. Nagyon sok jó válasz született, tapasztalható volt, hogy a gyerekek nagyon odafigyeltek mindenre.
Kellemesen elfáradva, sok fontos ismerettel, élménnyel gazdagodva értünk haza este fél 9-kor Hajdúnánásra.
Köszönetet szeretnék mondani kedves kollégáimnak, akik segítsége nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres és problémamentes ez a nap: Szabóné Berencsi Irén, Nagyné Zsíros Irén, Szabó Sándorné és Pusztai Eszter tanárnőknek! Köszönöm a sok különleges élményt Berecz Bélának, a bázishely munkatársának!

Fábián Andrea, a kirándulás projektvezetője