5. nap: Bursai városnézés

  • Nyomtatás

Ez a nap a városnézésé volt, gyerekek és tanárok együtt fedezték fel Bursa nevezetességeit.

Karagöz Múzeum

A karagöz egy török árnyjáték, mely a 16. században terjedt el az Oszmán Birodalomban. Az árnyjáték két főszereplője Karagöz, a tanulatlan, ám szókimondó és szellemes parasztlegény, és Hacivat, a művelt városlakó. A karagöz-játékokat régebben főtereken, kávéházakban játszották, és az egyik legkedveltebb szórakoztatási forma volt. A mozi és színház elterjedése óta háttérbe szorult, ma már jóformán csak Ramadankor, illetve főképp gyerekeknek szánt színházi előadásokon, hagyományőrző programokon lehet találkozni vele.

Orhan Gazi emlékhely
Busszal folytattuk tovább utunkat a Tophane parkba, ahol Osman Ghazinak, a török birodalom megalapítójának és mellette a fiának, Orhan Ghazinak a síremlékét tekinthettük meg. A hölgyeknek ide már kötelező volt a vallási előírásoknak megfelelően a fejkendő viselete. Gyönyörű panoráma tárult elénk a hegytetőről, mely kiválóan alkalmas volt a csoportkép elkészítésére.

 


Lenyűgözve hagytuk el a város legprominensebb pontján lévő nagy mecsetet (Ulu Cami), ahol fedett fővel és cipő nélkül léphettük csak át a küszöböt. Az Ulu Camii Bursa legnagyobb mecsete, a korai oszmán építészet egyik kiváló példája. 1396–1400 között Ali Necar építette I. Bajazid szultán parancsára. A mecset négyszög alakú, húsz kupolával rendelkezik, melyek négyszer ötös elrendezésben találhatóak és tizenkét oszlop tartja őket. A mecsethez két minaret tartozik. Belső terét 192 hatalmas falfelirat díszíti, melyeket híres iszlám kalligrafikusok készítettek. Található benne egy szökőkút is, a hívők ima előtti rituális tisztálkodáshoz. Ezt tartják a világon az 5. legnagyobb mecsetnek.

 

A Hünkar Pavilont Abdülmecit szultán építette, mely érdekessége, hogy 19 nap alatt épült fel 1844-ben. Korabeli bútorokat és berendezési tárgyakat csodálhattunk meg. A hely varázsa volt, hogy Atatürk több alkalommal is tett ide látogatást, ma ez múzeumként funkcionál.

Ebéd előtt elhagytuk a városközpontot és egy közeli, 700 éves falut (Cumalikizik) néztünk meg. Úgy éreztük itt magunkat, mintha több száz évvel ezelőtti világba csöppentünk volna és megállt volna körülöttünk az idő. Az emberek élték hétköznapi életüket. Volt, aki kézműves termékeit kínálta a turistáknak, találkoztunk földművesekkel és háziasszonyokkal is, akik közül az egyik meghívott bennünket az otthonába török kávára és teára, melyet szabad tűzön készített el.

Bursa legnagyobb magániskolájában ebédeltünk, ahol 720 gyerek tanul, óvodától a középiskoláig. Az iskolában recepciósok, portaszolgálat és biztonsági őrök, asszisztensek segítik, illetve biztosítják a nyugodt tanulási környezetet. Az egészséges táplálkozásra és a sportra nagy hangsúlyt fordítanak.
A városnézés utolsó állomása az Energetikai Múzeum volt. A villamosipari berendezések bemutatását élményszerűvé tették a fények, a hangok és a viaszbábok. Gondolatban itt már az estére készültünk...