Második nap: Partnervárás és városnézés

Elég nehéz egyeztetni a sok partner és légitársaság menetrendje között az érkezés időpontját. Most mi érkeztünk a leghamarabb, már péntek éjszaka (vagy inkább szombat hajnal). A többiek szombaton. Délelőtt a törökök és a litvánok. Amíg rájuk vártunk, tettünk egy sétát a panziónk körül. Azt hittük reggel mér, hogy a város szélén vagyunk. Később kiderült, mégsem. A főváros szűkebben vett történelmi negyedének szélén sétáltunk, sok hróelyen építkezések mellett, között.

Először a közelben lévő "tó" partjához sétáltunk. Akkor még nem tudtuk, a délutáni idegenvezetővel tett séta során kiderült, hogy az Oslo-fjord legészakibb csücskét látjuk. A főváros ugyanis e mellett a fjord mellett épült.

A fjord közvetlen közelében épült fel az Operaház. A külső megjelenésének legérdekesebb vonása, hogy a tető márványlapjain sétálni lehet. Ezt ki is használja mindenki. Van, aki futóedzést tart rajta (a gördeszkások és görkorisok nem mehetnek fel a tetőre!), és amint a Képtár képein látható, divatfotózásra is igénybe veszik. Az idegenvezetőnk tájékoztatása szerint nyáron koncerteket is rendeznek a tetőn.

A városközpont nevezetességeit megtekintve többek között megnéztük a norvég parlamentet, a királyi palotát, a színházat (ahol leggyakrabban Ibsen darabokat adnak elő, a szobra ott áll a színház előtt). 

Rövid pihenőt követően a társaság egyik része elvonult pihenni, hiszen volt, akik kora hajnaltól úton voltak. Mi és a norvégok, a spanyol tanárasszisztenssel együtt megnéztük a Vigelandi szabadtéri szoborparkot. A Vigeland Park Gustav Vigeland szobrainak ad otthont, amelyek bronzból és gránitból készültek. A szobrok 1925 és 1950 között kerültek a parkba, szinte mindegyik a családot, gyermekeket, szeretetet ábrázolja.

 

Kiegészítő információk