Hírek
Véget ért egy színházi évad
- Részletek
- Közzétéve: 2016. június 24. péntek, 10:02
- Írta: Vargáné Papp Júlia
Véget ért egy színházi évad
Iskolánk diákjai évek óta járnak a Csokonai Színház előadásaira. Ez az évad különleges volt számunkra, hisz mondhatni már-már rendszeres vendégei voltunk a színháznak. De különössége abban is rejlett, hogy a színház ebben az évben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. 1865. október 7-én tartották Debrecen kőszínházának ünnepélyes megnyitóját. A jubileumi évad keretében számos gyermek- és ifjúsági előadás várta a fiatalokat, a színpadi műfajok közül vígjátékok, musicalek, operettek, operaelőadások széles skáláját kínálta a színház.
Iskolánk tanulói, tanárai, olykor szülők is érdeklődve indultak a színházba. Gyakori kérdés volt, hogy a kamarába vagy a nagyszínházba megyünk-e, ugyanis az előadások közül néhányat a Víg Kamaraszínházban mutattak be, de az igazi élményt a nagyszínház jelentette az erkélyekkel, karzatával, a bordó bársony függönnyel, székekkel s a zenekari árokkal. Gyakran előfordult az is, hogy már az autóbuszunk rég elhagyta városunkat, s akkor jutott eszünkbe megkérdezni: „Mit is nézünk meg?”
A palettán lévő műsorkínálatból ebben az évadban láthattuk Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde drámai költeményét Fige Attila rendezésében, a darabban Mirigy szerepét Ráckevei Anna színésznő, a Csokonai Színház igazgatónője alakította. Öt színház koprodukciójában került bemutatásra az Egerek című mesejáték, amely valójában egy sajtműhelyben játszódó Rómeó és Júlia történet a fehér és a szürke egerek családjának körében. Igazi, maradandó élményt nyújtó, látványos előadás volt. Könnyed szórakozásban volt részünk a Made in Hungária című musical bemutatóján, igaz itt-ott nem értettük, miről is beszélnek a szereplők, hisz nem éltünk az ötvenes években, de a rock and roll zene és a táncosok produkciója magával ragadó volt. Donizetti: Szerelmi bájital című vígoperája – féltünk – megpróbáltatás lesz számunkra, de Donizetti fülbemászó zenéje, valamint a szerelmi történet feledtette velünk, hogy operaelőadáson vagyunk. Húsvét előtt részesei lehettünk a X. Deszka Fesztivál keretében Pál István „Szalonna” és bandája ünnepi koncertjének. Muzsika a családban címmel magyar népzenét, klasszikus- és egyházi zenét hallhattunk a Pál-család előadásában. Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak, Tipptopp és Lipittylotty alakja pajzánságaikkal szintén feledhetetlen élményt nyújtottak számunkra. Sokak közülünk már másodjára nézték meg Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című darabját, talán azért is, mert az adys diákok által bemutatott musical közelebb kerül hozzánk, mintha könyvben olvasnánk el a történetet, no, meg örökérvényű a Valkay tanár úr (Dánielfy Zsolt) által énekelt dal is:
„Az élet szép, az élet minden,
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küldd, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt, mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni
Bűvét, varázsát.
Vár a messzi ismeretlen, a Tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák.
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet, a Földön ember
A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út, lélektől-lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait.
Az élet szép, az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
a legnagyobb kincs örökké tiéd.”
Az elmúlt évben a színházi előadásokon túlmenően színházbejáráson is részt vehettünk, bepillantást nyerhettünk a kulisszák mögé, megnézhettük, hogyan működik a forgószínpad, milyen a fénytechnika, hol öltöznek a színészek. Ebben a tanévben szintén meghívást kaptunk a színház szervezési osztályáról egy színházbejárásra. De ez más volt, mint az eddigiek. A Csokonai Színház zenei vezetője, Szabó Sipos Máté fogadott bennünket, s élményekben gazdag, zenés körbevezetésnek lehettünk részesei. Vezetésével megbeszéltük, hány ember dolgozhat egy színházban, bejuthattunk a jelmeztárba, a fodrásztárba, a szabótárba, részesei lehettünk az énekkar és a szólóénekesek próbájának. Egy alulemez segítségével mi magunk is rögtönzött előadást rendezhettünk: eljátszottuk, hogyan keletkezik a vihar, ered el az eső, majd hatalmas zápor lesz, s végül minden elcsendesedik. A különböző tárakban ki-ki felpróbálhatta, kipróbálhatta a színészek parókáit, jelmezeit, s természetesem meghallgattuk, hogyan készülnek a díszletek, jelmezek. Apró trükköket is megtudhattunk, például a díszes ruhákat nem minden esetben hímezik aranyszállal, olykor megteszi az üvegfesték is. Lélegzet-elállító élmény a fodrászműhelyben ért bennünket: Mozart: Figaro házassága című operából megjelent maga Figaro, s elénekelte Figaro áriáját, közben egy-két gyereket megborotvált igazi, régi fajta borotvával. Majd, hogy „kiheverjük ijedelmünket”, vezetőnk a büfébe invitált bennünket, ahol meglepetésünkre a színház énekkara és operaénekesei vártak, s Donizetti: Szerelmi bájitalának előadása közben kikeverték a mi hűsítő bájitalunkat. Felfrissülve érkeztünk a színpad mögötti kanyargós lépcsőkön, szűk folyosókon keresztül a színpadra, majd mi magunk szedhettük le a bársony széksorokról a fehér lepleket, s elfoglalva helyünket, a színház énekkarának és operaénekeseinek előadásában ízelítőt kaptunk Verdi: La Traviata operájából.
Közöttünk voltak 3. osztályos gyerekek és 8. osztályosok is, de mindenki elvarázsolva érezte magát ezen a délelőttön a színházban. Köszönjük ezt a délelőttöt és az előadásokat a színház színművészeinek, kellékeseinek, díszlet- és jelmeztervezőinek, énekkarának, zenekarának, jegyszedő néniknek és bácsiknak, a szervezési osztályon dolgozó munkatársaknak, mindenkinek, akinek köze van egy-egy előadás létrejöttéhez.
Érdeklődve várjuk a 2016/2017-es évad előadásait.
{oziogallery 392}
Vargáné Papp Júlia
