Hírek

Nyíregyházán vagy Afrikában van Tarzan ösvénye?

 Ki a zoopedagógus?

Merült fel a kérdés a gyerekekben, mikor elolvasták a plakátot, hogy iskolánk Nyíregyházára, az Állatparkba szervez kirándulást.

No és ők minket, vagy az ott lévő állatokat tanítják? – érdeklődtek tovább. Kérdés, kérdést követett és annyian jelentkeztek a kirándulásra, hogy rögtön két buszt kellett rendelnünk.

 A „Tarzan ösvénye – Afrika élővilágának bemutatása” cím tovább csigázta az érdeklődést. Nehezen jött el az indulás napja.  Énekszótól zengett a buszunk – tréfás daloktól kezdve, népdalokon át minden jött sorba.

A mi zoopedagógusunk Rita néni volt. Kedves, aranyos néni, aki mindent tudott az állatokról és nagyon figyeltünk érdekfeszítő előadására.

Utunk első állomása a ragadozó madaraknál volt. Megtudtuk, hogy ezek a szegény állatok csempészek fogságába kerültek az élőhelyükön. Szerencsére Magyarország határain – talán egyedül Európában – olyan kutyusok teljesítenek szolgálatot, akik kiszimatolják az elrejtett állatokat. Így kerültek Nyíregyházára már három éve, ahol mindent megtesznek a dolgozók, hogy boldogan éljék napjaikat. Kiterjesztett szárnyaik suhogtak felettünk, mikor repkedve üdvözöltek bennünket. Rögtön akadt egy vállalkozó kedvű kisfiú, aki megígérte, hogy ő is kiképzi a kutyáját és akkor még több állatot tudnak megmenteni.

A kenguruk már alig várták, hogy odaérjünk hozzájuk. Csodálkoztunk, mikor Rita néni elmesélte, hogy a néhány cm-es ragacsos „Zsebibaba” könnyen be tud mászni az anyukája erszényébe és csak azért nem esik ki ugrálás közben, mert az emlő beledagad a szájába. Kb. 3 hónapig még a fejét sem dugja ki onnan. Mikor kistestvére születik „Zsebibabának” bizony át kell adnia a táplálóbb tejet tartalmazó emlőt, ő pedig egy hígabb összetételű innivalót tartalmazó cicit kap. A gorillákhoz érve  megtudtuk, hogy ők a legnagyobb emberszabású majmok. Idejük legnagyobb részét a földön  töltik. Biztonságban vannak, mert egy felnőtt, okos hím vigyáz a családjában élő feleségeire és utódaira. Mégis veszély fenyegeti őket, mert az ember elfoglalja az élőhelyüket. Ők pedig tudnának  az embereken segíteni, mert még a siketek jelnyelvét is meg lehet nekik tanítani.

Miután kipróbáltuk hogy a hosszabb mellső lába miatt hogy tud inni a zsiráf, láthattuk a tányérját is, ami úgy 3 méter magasra volt felrakva. De nekik ez a terítési mód felel meg a legjobban. Azt is megtudtuk a zsiráfokról - miközben foghattunk a kezünkben igazi zsiráf csontokat is -, hogy hosszú nyakuk ellenére ugyanannyi nyakcsigolyájuk van, mint az embernek.

„Tarzan ösvénye” a Maki erdőben ért véget.  Nagy biztonsági intézkedések közepette tudtunk csak bemenni hozzájuk. Csendben kellett lennünk, mert mostanában született egy kis gereza majomkölyök, akit mindenki óv és vigyáz. Mi csendben voltunk, de a makik bizony hangosak – éppen úgy esznek, mint mi a napköziben, mondta az egyik gyerek.

[http://www.allatbaratok.info/magazin/magazin/allatkerti-allatok/majomkolyok-nyiregyhazan]

A makiknál a rangsor élén a nőstények állnak. Ha ők már ettek és ittak, akkor következnek a többiek.

A Fóka show méltó befejezése volt az állatkerti óránknak. Ámulva néztük, milyen ügyesen mozognak a Madagaszkár című rajzfilm zenéjére.

https://www.youtube.com/watch?v=ytoycJg4twM

A sok látnivalótól kissé elfáradva érkeztünk meg az iskola elé. De ez nem akadályozta meg a gyerekeket abban, hogy rögtön elkezdjék a mesélést a szüleiknek.

Megtudtuk, hogy kit tanít a zoopedagógus. Mindenkit, aki szereti az állatokat.

Köszönjük, hogy ilyen szép délutánt tölthettünk együtt.

Vitézné Kovács Irén
és a kiránduló gyerekek egy csoportja

Kiegészítő információk