Hírek

Tájházas nap

Két évvel ezelőtt szervezték meg a Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény dolgozói iskolánk alsós munkaközösségével együttműködve a hatalmas sikernek örvendő "Tájházas napot". Az elmúlt két évben méltán lett népszerű a kezdeményezés, így idén újra több száz gyermek látogatott el a programra. Az alapgondolatot és egyben a célkitűzést az adta, hogy a gyerekek megéljék hagyományainkat, közelről megismerjék a népi kultúra elemeit, belekóstoljanak a paraszti élet szépségeibe s egyben nehézségeibe, eleink munkájába, tárgyalkotó művészetébe.

 

A gyermekek a program keretében megismerkedtek a városunk emblematikus Tájházával és annak berendezésével,  a különböző foglalkozások során bepillantást nyerhettek a régmúlt idők életmódjába: ismerkedtek különböző mesterségekkel, a kenyérkészítés folyamatával, gyógy- és fűszernövényekkel, a gyerekek régi játékaival : készítettek búgó csigát, ördöglakatot, játszhattak hagyományos fajátékokkal. Kipróbálták a mosást, a kötélverést, a fonásokat, és különböző szövéseket. A program része volt ebben az évben is a népzenénkkel, népi hangszereinkkel való ismerkedés. A Szalmakalap Citeraegyüttes tagjai és barátai citeraszóval kápráztatták el a gyerekeket, akik maguk is dalra fakadtak az ismerős hangok hallatán.

Öröm volt nézni a mosolygós kis gyermekarcokat, akik minden állomáson rácsodálkoztak a hallottakra-látottakra. Generációk találkozása kapcsán tanulhattak egymástól a résztvevők, hiszen a programot segítő nénik és bácsik úgy magyaráztak a hallgatóságnak, mint egykoron a nagyszülők az unokáiknak.

De hogyan vélekednek mindezekről a résztvevő pedagógusok? Ismerjünk meg néhány véleményt:

-       Goethe szavait idézve: "Legtöbb, mit gyerekeink adhatunk, azok a gyökerek és a szárnyak."

Nagyon fontos, hogy gyerekeink ismerjék a múltjukat, a régi hagyományokat, amiből a jelen kifejlődött. Ez a program ebben nyújt segítséget nekünk és a gyerekeknek.

Örömmel láttuk, hogy a fiatal kollégák mellett az idős hajdúnánási emberek milyen örömmel adták át a tudásukat a gyerekeknek. A gyerekek pedig milyen figyelemmel, érdeklődéssel követték minden szavukat, tettüket. Ez a különleges kapcsolat hiányzik sajnos sok gyerek életéből, hiszen a mai nagyszülők is dolgoznak még, kevés az olyan nagyszülő, aki tudását átadná unokájának. Örvendetes az is, hogy a hagyomány hogy győzi le a digitális kütyüket: a gyerekek önfeledten játszottak, eszükbe sem jutott a telefon vagy egyéb elektronikai eszköz.

Köszönjük a Helytörténeti gyűjtemény dolgozóinak és az idős embereknek a lelkes munkáját és szervezését.

4.b osztály, Enikő és Erika néni

 

-        Várakozáson felüli volt a program. Megható volt, ahogy az idősebbek szóltak a gyerekhez, nagyon természetes volt, külön öröm, hogy kézzel fogható, tapasztalható, kipróbálható tevékenységekkel készültek. A levezénylés is gördülékenyen ment, és nagyon hamar elrepült ez a két óra. Örültem annak, hogy egyik állomáshelyen sem volt erőltetve semmi, nem volt versengés sem, mégis minden gyerek aktív résztvevője volt a programnak. Dávid bácsi és a 4.a

 

Szeretném megköszönni, hogy részt vehettünk a Tájházas nap izgalmas és színes programján.

Egy nagyon frappánsan megszervezett foglalkozásokba kapcsolódhattak be a gyerekek. 

A különböző helyszíneken betekintést kaphattak a régi idők mindennapjaiba,  megismerkedhettek a gazdálkodás eszközeivel és a lakóházak világával. 

Külön öröm volt számunkra, hogy az itt bemutatott tárgyakat a kezükbe is vehették és ki is kipróbálhatták. Így volt lehetőségük megtapasztalni, hogy milyen nehéz és fárasztó munkát végeztek a múltban. Legnagyobb sikert az ostor csergetése és a ruhák kimosása aratta.

Nagyon sok élménnyel  és tapasztalattal  gazdagodtak ezen a délutánon a gyerekek.

Köszönjük a közreműködők és a szervezők munkáját és segítségét is!

                                                      Köszönettel: a 2. c osztály tanulói és tanítói 

A program egyéb különlegességét adta, hogy egy nemzeti tehetségprogram részeként (NTP-TEHETSEG-23-0180- „Amit az ősi tűzhely lángja fest…”) a pályázatban résztvevő gyerekek is megmutathatták tudásukat társaiknak, akik tőlük még lelkesebben fogadták be az új ismereteket, tevékenységeket. A Helyi Sajátosságok bőrös és szalmafonó csapata is részt vett a két napon, így tőlük is tanulhattak az alsó tagozatos  bocskais  gyerekek.

Valódi felüdülés volt ez a két nap az év végi hajrá közepette – felüdültünk az igazi játékban, erőt kaptunk a béke örömével a közösségben, a valódi összetartozás érzésével – ami szinte csakis ilyesfajta élményekkel érhető el. Valódi élménypedagógia volt művészetterápiával megfűszerezve jó levegőben, mosolygós jó kedvben, napsütéses nagy melegben.

 

Kiegészítő információk