Hírek

Nyugdíjasbúcsúztató

  • Nyomtatás

Nyugdíjasbúcsúztató

Egy pálya véget ért- egy ledolgozott élet új vágányra tért- elindult egy kevésbé aktív, pihentető út. 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonult Póser Tiborné, a Bocskai István Általános Iskola Polgári úti Intézményegységében. Ahogy már hagyomány ez az iskolában, megható összejövetellel búcsúztak tőle volt tanítványai és kollégái.

 

Mit is lehet írni egy tanító néni búcsújához, aki már a középiskolás évei alatt eldöntötte, hogy nem régész, hanem tanító lesz?

  • Aki mindig példaként állt nemcsak tanítványai, hanem kollégái előtt is…
  • Aki mindig pontos, precíz és maximalista, figyelmes, törődő és odafigyelő volt…
  • Akinek olyan nyugdíjas búcsút szerveztek iskolájában, amit nemcsak ő, de bárki, aki ott volt, soha nem felejt el…

Milyen ember lehet ő, akiről ennyi jót lehet elmondani?

Akinek hetekkel búcsúja előtt lázban égtek kollégái is és volt tanítványai is. Szép gondolatokat, emlékeket gyűjtve emlékkönyvbe írogatták a vele kapcsolatos élményeiket, hogy ezzel is megerősítsék őt abban, soha nem felejtik el. Életpályája, szakmai élete sok számot és eseményt is magába foglal: 40 év tanítás, Polgári út 71, 3.számú Általános Iskola, 12 elsős osztály,  munkaközösség vezetés, miniszteri dicséret, Barcsa díj…

Volt tanítványai meglepetésként szerveződtek össze a folyosón a búcsúja napján, hogy ők is meglephessék, könnyes szemekkel az iskola folyosóján alig lehetett eldönteni, ki van jobban meghatódva- az ünnepelt, vagy a „közönség”…

Azt mondják, akkor igazán hatékony egy búcsú, ha azt minden résztvevő megéli, ha az mindenkit megérint. Egy színész soha nem búcsúzik a színpadtól, mert a filmjeiben, a darabjaiban tovább szerepel- az emlékekben. Egy tanító, aki azért választotta ezt a hivatást, mert szereti a gyerekeket, és minden percében azon munkálkodik, hogy a tőle legteljesebb módon , következetesen tisztességes, becsületes embereket neveljen és erkölcsi alapokat adjon egy aktív és szorgalmas élethez…- hát ő sem búcsúzhat. Mert az emlékekben, a családokban, a generációkban mindig ott lesz az az Éva néni, aki mindig mosolygós, aki szigorúan barátságos, aki határozottan példamutató és következetes.

Aki nemcsak a tanítási órákról, hanem a kirándulásokról, a táborokról, a közös éneklésről is eszünkbe jut, és akivel mindig jó lesz találkozni.

Szép volt a búcsúzás, emlékezetes pillanatokat szerzett a sok-sok virág és ajándék  mellé.

Fekete Andrea